Normális szülők, hol vagytok?!

Az oka, hogy 2 hétig nem volt bejegyzés, az az, hogy ihletem semmi sem volt,  blogkritika ugyan készülőben van, de időm nincs annyi, hogy be is fejeztem volna még egyet, egyéb kritikához pedig semmi kedvem sem volt. Most viszont itt vagyok egy új bejegyzéssel, ami kicsit komolyabb hangvételű, és inkább statisztikás, tényadatos, de nagyon remélem, hogy érdekesnek találjátok majd. Várom a témáról kommentben a véleményeteket!



Könyves témában most egy átfogó cikket hoznék, ami jó sok olvasmányt érint, és egy alapsablont kritizálnék ezen belül – de azt nagyon.

Én magam általában (ugye a kivétel erősíti a szabályt, azt tegyük hozzá), ifjúsági/young adult/ new adult regényeket olvasok, viszonylag sokat (könyvmolynak vallom magam, bár az évi 100-at meg se közelítem). Így hát az olvasmányaim főszereplői 15-25 évesek, sőt legtöbbször inkább 20 év alattiak. Mondja bárki, hogy ebben a korban nem fontosak a szülők! Nagyon is azok, és éppen ezért akadok mostmár ki, hogy mégse kapunk a történetek nagy többségében egészséges kapcsolatú, megfelelő családi hátteret biztosító szülőket.

Persze, persze, jöhet egyből, hogy azért túlzás, hogy közel minden könyv ilyen mostmár, de nézzük a tényeket. 2017-ben 22 olvasmányomból – sorozatokat csak egyszer számolva, néhányban váltott szemszöget tekintve, ez 22 szemszöget jelent, akiket figyelembe vettem - 1(!!!), szeretném elismételni megint: EGY, olyan regény volt, amiben a vér szerinti szülők, boldog házasságban, mindketten élve, virulva, kísérték végig a történetet.

A 22-ből 5 esetben meghalt az apuka, 1-nél az anyuka hunyt el, 2-nél mindkét szülő. Válásokat illetően, 12 főszereplő szülei váltak el (volt, hogy ezután halt csak meg egyikük), ezt is tovább boncolgatva a történetek elején 6 főszereplő nem tartotta a kapcsolatot/rossz kapcsolatot ápolt az édesapjával, és ez a szám 3 az édesanyákat illetően. (Érdekes lenne azt is megnézni, hányan békülnek ki, igazán eredeti módon, velük a kötetek végére.) Ha számolgatnánk (bár már ez egy bonyolult Venn diagramot eredményezne, úgyhogy inkább ne), két szereplő kimaradna, akiknél szintén nem volt meg a normális szülői háttér, bár már azért különlegesebb az esetük: egyiküket örökbe fogadták, a másiknál pedig kb. ki se derül, hogy akkor most mi van.

Újabb vád lehetne itt, hogy biztosan ugyanazon kategóriájú (pl. kiadó, téma) könyveket bújok csak, de ezt is cáfolnám, ugyanis kiadókat illetően Könyvmolyképzőtől kezdve Móráig (pl. Lol-ok), mindenféle megfordult a kezemben (Libri, Gabo, Ciceró, Scolar, Agave). Témailag pedig szintén elég sok féle, de akit ez mélyebben érdekel, ajánlom figyelmébe az idei moly-polcom: https://moly.hu/polcok/ennyit-olvasok-2017-ben.

És most kezdeném, ha a tényeket tisztáztuk, a kiakadásomat. Ugyanis, ez több szempontból sem egészséges, hiszen a 1/22 adatot nézve, ez mindössze 4,5%. Ha viszont kicsit komolyabb statisztikák felé nézünk 12/20 a válásoké az olvasmányaimat tekintve (az utolsó kettőt nem vettem figyelembe), és ez így 60%. Magyarországon a válások aránya 67%, az USA-ban 53% (csak a két legfontosabb helyszínt nézve, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1l%C3%A1si_statisztika). Ez még nem is lenne olyan vészes, vegyük valósághűnek. Azonban! Kérdezem én, miért jó az, az íróknak, hogy a főszereplőket ennek a szenvedésnek teszik ki? Valamint szinte azt mondom, ezzel lehet, még ilyen példát is állítanak a fiatal olvasók elé, hogy igen, tessék, ez a normális: a szüleid (esetleg te és a párod felnőtt korodban) el fognak válni, ne adj isten, meghal valaki, ideje korán.

A második problémám ezzel, hogy ezt manapság az írók, már a történet feldobása, cifrázása céljából rakják bele, mint „csavart”. Rendben, de számít e még ez csavarnak, mikor minden második könyvben hasonló fordul meg? Nem! Sőt mi több, örülnék, ha ajánlanának olyan könyveket, ahol a gyerek boldog házaspár (vérszerinti szülők) gyereke, mert mostmár ez megy csodaszámba.

Összegzésként, egyet tudok mondani biztosan, mivel tervemben áll előbb utóbb regényíróként is futni, megfogadtam, hogy az én könyveimben igenis lesznek ilyen szülőpárosok, ami után én csak áhítok, mint olvasó!

Ha esetlek ti még nem untatok bele az említettekbe, sőt, még csak vágytok is rá, íme néhány ajánlás (ezek általam jónak ítélt könyvek, ezt leszámítva):

Elvált szülők, ahol
  • mindkettővel tartja a kapcsolatot:

-        Sarah Dessen: Along ​for the Ride – Álom két keréken
-        E. Lockhart: Frankie ​Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája
  • az anya elhagyta: Miranda Kenneally: Becsavart ​szerelem
  • az apa elhagyta:

-        Cookie O'Gorman: Kamuzások, ​kavarások
-        Szabó Tünde: Balla Adrienn sorozat

Ahol meghalt legalább az egyik szülő:
  • az édesapa hunyt el:

-        Renée Carlino: Sweet ​Thing – Te édes
-        Suzanne Collins: Éhezők viadala sorozat
-        Papp Dóra: Tükörlelkek sorozat

  • mindkét szülő elhunyt: K. A. Tucker: Ten ​Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet


Nektek mi a véleményetek erről a sablonról?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése